Sportpályák

Tárgy: Sportpályák Szomb. Okt. 10, 2009 7:36 pm

Foci-, kosár-, tenisz-, korfball-, röpi-, kézipályák, s minden, ami kimaradt =) Részletes leírás majd máskor Very Happy

Tárgy: Re: Sportpályák Kedd Nov. 24, 2009 9:38 pm

*Egy elég ideges lány fut a sportpályákhoz. Fekete talár van rajta, amit levágott a combja közepéig, hogy ne zavarja a játékban. Kapucniját mélyen a fejébe húzta, nem igazán lehet látni dühös arcát. Amikor végre meglát egy teniszlabdát és egy ütőt, felveszi őket és nem messze odaáll a falhoz, majd elkezdi az ütővel a falhoz vagdosni a labdát, teljes erejéből. Vágyik most arra, hogy egyedül lehessen és kitölthesse a dühét. Nem sokszor van, hogy a lány feldühödik, legtöbbször ártatlan kiscica, de amikor felhúzzák az agyát, vérengző vadmacskává alakul. *

Tárgy: Re: Sportpályák Kedd Nov. 24, 2009 9:54 pm

*Reggel, elég morcosan kelt fel a leányzó. Ritkán szokott morcos és dühös lenni, nem tudta mit kezdjen a dűhével így fogta magát és lement a sportpályára.
Egy sötét farmer nadrág, fekete hosszú újju és egy kapucnis pulcsi volt rajta. A fülesét is magával vitte, hogy a zene elterelje figyelmét, de nem tudta. az sem, így hátha valamit tudna kezdeni a sportpályán.
Ahogy leért, elkezdett futni. A futás néha lenyugtatja a lányt, de nagyon ritka amikor mérges és így egy kicsit tovább tart. Ahogy fut a pályán, a fal mellett nem vette észre a lány, de érezte,hogy telibe találta egy tenisz labda...*
- Már, csak ez hiányzott, mi jön még..*Mérgelődött még jobban a lány, majd meglátta ki dobálja, a falhoz a labdákat. Egy lány volt, de nem látott sokat az arcából.*
- Máskor figyelj jobban oda!*Mondta oda az ismeretlen lánynak, dühösen.*

Tárgy: Re: Sportpályák Pént. Feb. 19, 2010 11:49 pm

*Maya érkezik meg a sportpályákhoz. Kicsit talán késő van már, legalább is az emberek többsége nem ilyenkor szokott jönni ehhez hasonló helyekre. Még nem nagyon nézett körül Severinában így most úgy döntött nekivág a kastélynak. S végül itt kötött ki. Egy hosszú sötétkék cicanaci, egy piros topp, és egy fehér-piros tornacipő van rajta. Lehet másoknak kicsit érdekes látványt ad néha az öltözködése, de ő ezt így szereti. Haja kiengedve van, de amint beérkezik a kezén lévő hajgumival összeköti egy copfba. A hajgumi éppenséggel lila színű, de ez nem igazán érdekli, mert hajgumiból nem válogatós. A lényeg, hogy megtartsa a haját. A lány nyújtózkodik egyet, majd pár cigánykerék után bemegy a kis szertárba és kihoz egy kosárlabdát. Szeret kosarazni. Nem rendszeresen, sőt még talán hobby szinten se. Na jó inkább hobby szinten. Néha-néha játszogat, próbál mindig minél jobb lenni. A kosarazás még Amerikában ragadt rá. Miközben kosárra dobálgat, és vezeti a labdát, egy fura dalt énekelget. Aki ismeri a nyelveket észreveheti, hogy valami francia dal lehet.*

Tárgy: Re: Sportpályák Szomb. Feb. 20, 2010 4:24 pm

*Sebastian úgy dönt, hogy ideje lenne egy kis mozgásnak, hiszen kezd eléggé ellustulni amióta itt van, és szinte még nem is sportolt semennyit sem. Mivel tudomására jutott pár hete, hogy itt a suliban már sportpályák is vannak, ezért úgy dönt, most arra veszi az irányt. Mikor megérkezik, leveszi magáról a fekete pulóverét, így már csak a szokásos egyszerű tornafelszerelés, a sötétkék rövidnadrágja, és egy fehér póló van rajta a mai edzéshez. Aközben érkezik meg, miközben a lány a szertárban van, így elsőre nem veszi őt észre, mert ő nem oda megy, hanem bemelegítésként elkezd egy kicsit futni. Éppen a második kört futja, mikor észre veszi, az egyenlőre még ismeretlen lányt, ahogyan jön ki a szertárból. *
Szia*köszön oda neki, majd ha a lány észre is veszi őt, és válaszra is méltatja, amiben bízik, akkor be is mutatkozik*
Sebastian Blunt vagyok*mondja, miközben elindul a lány felé*

Tárgy: Re: Sportpályák Szomb. Feb. 20, 2010 4:36 pm

*Kicsit talán érdekes, hogy pont egy ilyen lány kosarazik mint Maya. Mert, hogy kosarazni általában magas emberek szoktak, Maya pedig az átlag emberekhez képest alacsonynak számít. Mikor már jön ki a szertárból, először nem veszi észre a bent futó fiút ezért gond nélkül elkezd kosárra dobálgatni. Majd a fiú köszön neki. Először nem biztos benne, hogy tényleg van itt valaki, mert a labda hangjától nem hallja tisztán. Megfogja a lepattanó labdát és hátrafordul. Ekkor megpillantja a fiút, és mosolyogva köszön neki.*
-Szió! *Köszön úgy, mintha már ismernék egymást. Szökdécselve, vagy legalább is valami ahhoz hasonló járásmódban közelíti meg a fiút.*
-Én meg Maya Scott. *Mutatkozik be ő is, és persze elengedhetetlen számára az a kis aranyos, bájos mosoly.*

Tárgy: Re: Sportpályák Szomb. Feb. 20, 2010 5:13 pm

*Látja, hogy a lány szerencsére figyel rá, sőt mi több kifejezetten vidám, és ennek örül, mert szereti a vidám lányokat, és nem szeret szomorkodó emberekkel beszélgetni. A bemutatkozás utáni mosoly hatására úgy dönt, hogy ő is visszamosolyog egyet*
Mióta vagy itt az iskolában?*kérdezi meg tőle a fiú kedves hangon, mert még nem találkoztak, legalábbis egy ilyen kedves lányra biztos, hogy emlékezne, ha már beszélgettek volna*
Szeretsz kosarazni?*kérdezi meg a fiú a lánytól, bár önmaga nem igazán van oda ezért a sportért, akkor már inkább a focizás, azért néha ő maga is szokott kosárra dobálni, legalábbis régen otthon dobáltak néha a haverjaival.*

Tárgy: Re: Sportpályák Szomb. Feb. 20, 2010 5:39 pm

*Maya végi mosolyog a fiúra. Hiába ez az ő... stílusa(?). Mindig mosolyog, hisz nagyon optimista lány. Akárhányszor valami rossz történik, ő mindig megtalálja a boldog, jó oldalát. Aztán a fiú feltesz egy kérdést. Ő szívesen válaszol rá legalább beszélgetnek.*
-Nem tudom, egy ideje már itt vagyok. Te? *Válaszol a fiúnak. Aztán az ujjabb kérdés hallatán odadobja a fiúnak a labdát, és elkezdi mesélni életének a kosárról szóló fejezetét.*
-Ami azt illeti szeretek kosarazni. Sajnálom is, hogy ilyen alacsony termetű vagyok. Nem igazán az én sportom alkatilag, de én szeretem. Még valamikor Amerikában szerettem meg. A suliba tesiórán a tanárunk folyamatosan kosaraztatott minket. *Meséli mosolyogva. Valahogy arra számít, hogy a fiú is elkezd valamit beszélni. Nem szeret túlzottan visszakérdezősködni, inkább hagyja, hogy az emberek maguktól nyiljanak meg.*

Tárgy: Re: Sportpályák Szomb. Feb. 20, 2010 7:10 pm

*Igazból a kérdést Sebastian is valami beszélgetés féleség kezdeményezésének szánta, így örül, hogy a lány is szívesen beszélget vele. Majd a lány visszakérdez, ezért válaszol neki*
Én még akkor jöttem ide, amikor kinyitott az iskola, vagyis hogy a hivatalos nyitáskor, az első ide érkező diákok között voltam. *válaszol a lány kérdésére, továbbra is kedves hangon. A reflexei szerencsére jók, így könnyedén el tudja kapni a labdát, most nem kezdi el pattogtatni, mivel a lány mesél neki, de amikor befejezi, akkor ő is elkezd mesélni, mivel látja, hogy a lány most nem fog kérdezni*
Mi tesiórákon inkább csak fociztunk, vagyis mi, fiúk, mert a lányok meg inkább röpiztek, a kosár csak nagyon ritkán került elő*mondja, majd a végén rádob a kosárra, és az szerencsére bele is megy, bár lehetett volna szebb dobás is.*

Tárgy: Re: Sportpályák Szomb. Feb. 20, 2010 7:47 pm

*Végighallgatja a fiú válaszát majd mosolyogva csak ennyit mond.*
-Ó! Szóval te ilyen őskövületnek számítasz már? *Kérdezi s még mindig mosolyog. Remélhetőleg nem érzi kellemetlennek a fiú Maya mosolygását, de ha igen akkor ez van.. el lehet menni. Ő nem hajlandó megváltozni. Aztán nagy megkönnyebbülésére a Sebastian elkezd magáról beszélgetni.*
-Foci... foci alatt azt az európai-féle focit vagy a norm... akarom mondani amerikai focit érted? *Mondja. Számára az amerikai foci a normális foci, hiszen több mint fél életét, egészen pontosan 10 évet Amerikában töltött. Így talán nem is csoda, hogy számára vannak még furcsa európai szokások. Bár már lassan több évet élt Európában, mint Amerikában, de valahogy ott mindig is otthonosabban érezte magát. Mikor a fiú kosárra dob, magában kicsit gúnyosan mosolyog.*
~Szeretünk felvágni mi?~ *Gondolja magában majd ezt hangosan meg is jegyzi.*
-Még, hogy nem szeretsz kosarazni. Aki nem szeret kosarazni az csak akkor kosarazik ha muszáj, vagy ha éppen kedve van... Bár utóbbinak a száma elég alacsony mivel az illető nem igazán szívleli az említett játékot. Nos akkor kérdem én: hogy lehet, hogy valaki egyből betalál a kosárba? Csupán véletlen lenne? Vagy valójában szereti a kosárlabda névre hallgató játékot?*Fejti ki véleményét filozofikusan.*

Tárgy: Re: Sportpályák Szomb. Feb. 20, 2010 8:00 pm

*Elneveti egy kicsit magát azon amit a lány mond*
Igen, akár így is fogalmazhatunk*mondja, és az hogy ő nem mosolyog folyton, még természetesen nem jelenti azt, hogy zavarja őt ha a lány mosolyog, mert kifejezetten tetszik neki a dolog.*
Igazából is-is, de főleg az Európai verziót*mondja a fiú de igazából tényleg hol ilyet, hol olyat játszottak, de neki akkor már inkább az európai verzió jön be, az egy foggal nyugodtabb játék. Látja, hogy a lány észrevette a dobást, és elég furcsán is reagált rá. Igazából nem felvágásnak szánta, csak azt akarta megmutatni, hogy azért szerencsére kosarazásban sem annyira nagyon béna.*
Azt nem mondtam, hogy nem szeretek kosarazni csak, hogy nem játszottunk sokat tesin, de az azért volt, mert ugye nagy részben a tanár döntötte el helyettünk, hogy mi is az aktuális játék, ős ő meg eléggé foci fan volt. *Egészíti ki a korábbi mondandóját. Hiszen hallja, hogy a lány hangja eléggé furcsa, mintha, valami nem tetszene neki, de tényleg nem mondta, hogy nem szeret kosarazni. ~Na akkor most ő~ gondolja magában, majd a lány felé pattintja a labdát*

Tárgy: Re: Sportpályák Szomb. Feb. 20, 2010 9:54 pm

*A lány nem úgy veszi észre, hogy Sebastian-t zavarná az ő folytonos mosolygós stílusa. Ennek felettébb örül.*
-Oh... értem. Hát gondolom akkor Európában éltél. Mert Amerikában nem igazán szokták ezt az Európai-féle focit játszani. *Mondja a fiúnak. Aztán úgy érzi ideje elmondani neki, hogy miért tudja ezt ilyen jól.* Tudod én sokáig Amerikában, pontosan USA-ban éltem. Csupán 14 éves koromban költöztünk vissza Európába. *Ha Sebastian jól figyel észreveheti a "vissza" szócskát ami arra utal, hogy régebben lakott már Európában. Igazából ő egyáltalán nem veszi rossz néven, hogy a fiú felvágóskodott. Persze lehet, hogy nem így szánta a fiú, de néha nem úgy sülnek el a dolgok ahogy akarjuk. És valószínűleg az ő kis monológja sem úgy sült el ahogy a lány akarta. Hisz ő azt is csak poénkodásnak szánt.*
-Ó! Akkor csak én vettem ki így a szavaidból. *Válaszol a fiúnak. Aztán picivel később Sebastian odapattintja neki a labdát. Maya elkezdi pattogtatni, kicsit közelebb megy a palánkhoz majd kosárra dob. A próbálkozás sikeres volt. Nagyon sokat gyakorolt már Maya így lassan a jól célzó, magas ugyanakkor kevésbé jó kosaras lányokkal szemben egyenlő eséllyel indul. Hiába szegény lány nem tudott valami jól célozni, és nem is túlzottan magas. Sőt, igazából alacsony termetű. Miután elkapta a labdát odadobja a fiúnak, és piros toppját kezdi el igazgatni.*

Tárgy: Re: Sportpályák Szomb. Feb. 20, 2010 10:12 pm

*A lánynak a sejtései teljes mértékben helyesek, így ezt ki is mondja*
Igen, életem nagy részét Angliában éltem le *mondja neki röviden, de kedvesen. *
Hogy érted, hogy vissza? Már előtte is Európában éltél?*kérdezi kicsit furcsállóan a fiú, mert meglepte, hogy a lány ennyi idősen már ennyit költözött*
Hogy-hogy ilyen sokat költöztetek:*kérdezi meg, és reméli, semmi olyanra nem kérdezett rá, amit esetleg a lány titkolni akarna, vagy fájó emlékeket hozna fel az életéből. *
Hát, lehet*mondja egy kicsit nevetve. *
Ügyes vagy*mondja neki, miután végig nézte, ahogyan a lány bedobta a labdát. Mikor visszakapja, akkor először látja, hogy a lány a ruháját igazgatja, de közben vissza fordul a palánk felé, hogy ismét dobjon egyet, tesz 2 lépést előre, majd rádobja, de ez most pont lepattan a kosár széléről, és nem megy bele. ~Na mindegy mondja~ eközben az elpattanó labda pont a lány lábaihoz gurul*

Tárgy: Re: Sportpályák Szomb. Feb. 20, 2010 10:24 pm

*Hát a lány számára nem volt nehéz kitalálni. Bár egyébként ez elég logikus. Aztán a fiú elkezd kérdezősködni az utazgató családról.*
-Igen, ami azt illeti Európában születtem. Franciaországban. A szüleim sosem telepedtek le sehol 1-2 esetleg 3 évnél tovább. Aztán miután megszülettem úgy döntöttek végre egy helyen maradnak. Ám ezt nem nagyon sikerült betartani... 4 éves voltam mikor Amerikába költöztünk. Aztán 14 éves koromba meg Angliába jöttünk. Az volt életem legboldogabb napja. Mivel az által, hogy Angliába költöztünk engedélyt kaptam rá a szüleimtől, hogy nevet változtassak. Borzasztó rossz érzés mikor bemutatkozol valakinek ő meg rögtön: Ez milyen név?*Meséli a fiúnak. A kérdést kicsit ilyen nyávogós hangon adja elő, hogy látszódhasson mennyire utálta ezt.*
-Persze nem arról van szó szerettem a nevem. Franciaországba tökéletesen meg lettem volna vele. *Magyarázza. Tényleg szereti a második keresztnevét, de nehéz vele boldogulni más országokba. A fiú megint kosárra dob, ám ezúttal nem megy be. Erre igazából nem reagál semmit. A lepattanó labda egyenesen az ő lábához gurul. Maya leguggol érte. Először csak guggolásban forgatja a labdát a kezébe, majd kis idővel később leül törökülésbe. A labdát pedig még mindig csak forgatja a kezében.*
-Azt mondtad életed nagy részét Angliába töltötted... Tehát laktál máshol is életed kis észében? *Kérdezi a fiút. Most kivételesen nem mosolyog, nagyon el van foglalva a labdával.*

Tárgy: Re: Sportpályák Szomb. Feb. 20, 2010 10:36 pm

Szóval akkor ilyen utazó család vagytok?*kérdezi a fiú, de ez csak amolyan költői kérdés, mert amúgy teljes mértékben egyértelmű a dolog. *
Értem, és azt megkérdezhetem, hogy mi volt az eredeti neved?*kérdezi, hiszen valószínűleg a lánynak korábban más neve volt, ha egyszer nevet változtatott. ~Hmm, akkor gondolom francia név lehet~ gondolkodik a lány mondandói alapján. Látja, hogy a lány nagyon elfoglalja magát a labdával, így egy kicsit meg is lepődik, amikor ismét egy kérdést kap, de azért válaszol rá*
Igazából éltünk fél évet Hollandiában, meg pár hónapot Belgiumban, de ezekre az évekre nem is nagyon emlékszem már, mert még eléggé fiatal voltam akkoriban*mondja, hiszen ezek még pár éves korában történtek*
És te hogy viszonyultál a folyamatos költözésekhez? Mert én mondjuk utazni szeretek, na de azért durva lehet ezt így minden holmitokkal együtt*mondja a fiú a saját véleményét*

Tárgy: Re: Sportpályák Szomb. Feb. 20, 2010 11:03 pm

*A költői kérdésre bólint egyet. Úgy érzi nem kell ezt a kérdést normális válasszal lereagálni, hisz a válasz elég egyértelmű. A következő kérdésre mosolyogva felel.*
- Jacqueline Scott. *Válaszol a fiúnak. Amennyiben nem ismerte volna fel a kiejtésben a név eredetét szerencséje van, mert Maya ezt is hozzáteszi.* Francia név. Nagyon szép név szerettem is... Második keresztnevemként még most is "használom". De valahogy a Maya sokkal kevésbé tűnik ki. *Magyarázgatja a fiúnak. Kicsit elcsodálkozik a fiú utazgatásain.*
- És akkor még én vagyok utazgató? *Kérdezi egy mosollyal az arcán.* Hiszen te is 3 országban éltél mint én. az más kérdés, hogy kevesebb időt... *Mondja majd még hozzátesz a Sebastian által már ismert előtörténetéhez pár dolgot.*
- Igazából én sem emlékszem sokra Franciaországban töltött éveimről. Persze azért néhány dolog rémlik, főleg, hogy a szüleim sokat meséltek azokról az évekről, és, hogy nem egyszer utaztunk vissza csak úgy kíváncsiságból, hogy mi van ott. *Meséli.*Ami azt illeti szüleim gondoltak rám, és nem költözgettek annyit miután megszülettem. Bár én bevallom örököltem szüleimtől ezt az utazgatási hajlamot. Szegényeket miellőtt ide jöttem volna folyton azzal zaklattam, hogy menjünk, ide- meg oda... *Mondja nevetgélve.*
-Persze ők mindig kitaláltak valami kifogást. Megígérték, hogy egyszer majd elvisznek a kiválasztott helyre de oda nem költözünk már. Persze nekem ez így már nem volt jó, de azért volt rá példa, hogy belementem a "csak nyaralás" vagy telelés, vagy éppen mi volt-ba.*Meséli tovább. Kicsit már kezd álmos lenni, mivel késő van. Nem is érti miért ilyenkor jött le. Álmosságát jelzi is egy ásítással.*
-Menni kéne aludni... Egyébként én Madhuri-s vagyok. Te? *Hozza fel a témát, ami a szobájáról jutott eszébe. Közben föláll és elindul a szertál felé ahova le is teszi a labdát. Ezzel jelzi, hogy készen áll az indulásra.*

Tárgy: Re: Sportpályák Szomb. Feb. 20, 2010 11:30 pm

*Meghallgatja a lány nevét, de a korábbi elmeséléséből, és a név hangzásból is szerinte tök egyértelmű*
Zsáklin*mondja a fiú*Már ha jól ejtem ki, szerintem egyértelműen franciásan hangzik, de lehet csak én hallom úgy, nem tudom*mondja a fiú, csak úgy maga sem tudja miért, hiszen a lány meg is mondta már, hogy francia név. *
Mondjuk ebben igazad van, ezt könnyebben meg tudja érteni bárki más is*mondja röviden. *
Mondjuk ebben igazad van, de ez hogy is mondjam, nem olyan költözés volt, egyik sem, mert például a saját házunkat azt el sem adtuk, csak az említett két országban béreltünk arra az időre egy kisebb házat, ahova csak a legszükségesebb dolgokkal mentünk*mondja, hiszen ez azért egy kicsit más*
Amúgy igazából apukám ideiglenes munkái miatt volt, de nem tudom, hogy akkoriban mivel foglalkozott, de valami a varázsvilággal kapcsolatos dolog volt, ennyit tudok.*teszi még hozzá a fiú amolyan kiegészítés képpen*
Érdekes, én mondjuk a magam részéről ezt nagy mértékben meg sem tudnám szokni szerintem, nem hogy még ilyet kérjek, de végülis azért rossz dolog nem lehet, csak nekem valahogy természetesebb egy helyen élni*fejti ki a véleményét a fiú most egy kicsit hosszabban. *
És mi volt az a hely ahova ennyire vágytál, hogy oda szerettél volna költözni?*kérdezi, hiszen bár a lány msot erről mesél, de konkrét helyet nem említ, és ezzel kíváncsivá teszi Sebastian-t. *
Igen ebben egyet értek, én is kezdek fáradni*mondja az alvással kapcsolatos dologra*
Én is Madhuri-s vagyok, szóval akkor nyugodtan elindulhatunk együtt is, hiszen majdnem ugyan oda megyünk*mondja, majd várja, hogy a lány letegye a labdát, addig ő az ajtóban várja meg, ahova a pulcsiját tette, de most visszafelé menet, nem valószínű, hogy szükség lesz rá, annyira nincs hideg.*