Severina főkikötője

Tárgy: Re: Severina főkikötője Pént. Dec. 11, 2009 8:24 pm

Ahogy megszólalt a tanárnő felsóhajtottam. Nem is emlékeztem rá, hogy megemlítettem volna. Ki tudja, még miket tudnak rólam. Bár mivel már bejegyeztek, valószínűleg innen tudják... Erre magamban elvigyorodtam bajt bólintottam.
-Tényleg át tudok változni. Még régebben tanították meg de, ami azt illeti még csak háromszor sikerült átváltoznom, de mikor elsőnek sikerült a tanárom rögtön ment is bejegyeztetni...- én még úgy éreztem ugyan fölösleges, hiszen még csak először változtam át, de ő így érezte.
-Nem tud átváltozni?- kérdeztem meglepetten. Az a tanár is, aki tanított fel tudta venni egy galamb alakját. Igaz én először roppant mód meglepődtem mikor egy róka képében "ébredtem". Mivel az első átváltozásom és még az utána következők is úgy fájtak, hogy végül eszméletemet vesztettem de az átváltozás sikeres volt.
Örültem neki, hogy legalább itt is jóban leszek az ÁTV tanárral...azaz próbálok vele jóban lenni hiszen szeretném ezt a három átváltozást jóval többre emelni. Szeretné a fájdalmat enyhíteni s gyorsabban átváltozni.
-Köszönöm...azt hiszem a segítség jól is fog jönni...Sajnos még nem az igazi...hiszen szörnyen fáj az átváltozás...- elfintorodtam majd zöld íriszeimmel felpillantottam a tanárnőre.
-De esetleg felmehetnénk? Miután lepakoltam nagyon szívesen elmegyek önhöz megbeszélni a továbbiakat...- bár már háromnegyed 7 volt s nem akartam későn zavarni a professzorasszonyt de most egészen felpörögtem. Hogy megszűnhet a fájdalom, és tovább tanulhatom. Féltem, hogy majd csak felnőtt koromban változhatok át újra, s akkor újra kell kezdenem mindent...de tökéletesen kezdődött az érkezésem.
Csak először szerettem volna lepakolni, megnézni, hol fogok aludni s miegymás...utána örülnék, ha róka alakomat tovább fejleszthetném...

Tárgy: Re: Severina főkikötője Szer. Dec. 16, 2009 2:00 pm

*A hosszú út után Rebecca úgy érzi, hogy ez a nap már csak jobb lehet, mint eddig. A vitorlás igaz nagyon gyorsan haladt a part felé, de a jeges szél ellen semmi sem védhette meg az utazót. Rebecca úgy döntött, hogy a már eddig is jó néhányszor bevált felmelegítő varázslatot alkalmazza. Spirális pálca-mozdulatokat használt, s már érezte is, hogy lassan átmelegszik a teste. Így már sokkal elviselhetőbb volt az utazás. A vitorlás lassan megállt. Mikor a partra léptem nem volt ott senki. Igaz a sűrű hóesésen keresztül szinte semmit sem látott. Hirtelen valami megmozdult a pelyhek rengetegében. Elindult felé.*

Tárgy: Re: Severina főkikötője Szer. Dec. 16, 2009 2:30 pm

~Ez nem lehet igaz!~*füstölög magában*~miért pont én? Miért nem ér rá a házvezető tanára, Lucius Farley?~*dühöng tovább Lizzy. Ma kifejezetten rossz kedve van, elege van belőle, hogy mindenki őt küldözgeti így karácsony táján...
Kilép a kastély ajtaján, majd a levegőbe emelkedik, és kecsesen suhan a föld fölött. Van előnye annak is ha valaki légmágus. Könnyedén leereszkedik a kikötőben, ahol megrohanják az emlékek. Milyen is volt amikor ő jött ide, szinte az elsők között...ám egy kósza hópehely éppen a nyakára hullott, így fölriadt az álmodozásból, és amikor körülnézett volna, nem látott semmit a sűrű hóesésben. De mégis...., egy sötét alak közeledett feléje bizonytalanul. Biztos ő az, az új lány. Elindul feléje, közben egy hirtelen mozdulattal félresöpri a szállingózó havat.*-Szia! Üdvözölek a Severina Mágusképző Szakiskolában!

Tárgy: Re: Severina főkikötője Szomb. Dec. 19, 2009 8:08 pm

-Szervusz!*Köszöntötte Rebecca a fura, kissé idegesnek látszó lányt, akit nem vélt tanárnak.*~Még egy ilyen furcsa lányt, én életemben nem láttam.*gondolkodott Rebecca a sűrű hóesésen át figyelve a lány kifürkészhetetlen arcát.*-A nevem Rebecca Torres.*Válasz vagy nem érkezett a zord külsejű lánytól vagy csak a süvítő széltől nem hallotta Rebecca, mit mondott.*~Mindenesetre nagyon erős levegőmágus lehet.*Állapította meg mivel a morcos, kék hajú lány öt-tíz centire lebegett a földtől, anélkül, hogy a szél bármennyire is kibillentse egyensúlyából. A semmiből két seprű röppent eléjük. Habár Rebecca jobbszeretett állatok (sárkányok vagy unikornisok) hátán utazni a levegőben, most nem volt mit tennie be KELLETT érnie egy seprűvel. Szinte már meg sem lepődött, hogy a csomagjai már nincsenek mellette.~Biztosan már a szobámban vannak.*gondolta. Felszálltak a seprűkre. A kék hajú lánynak éppen annyira nem tetszett a dolog, mint Rebeccának. Morcosan felült a seprűre és kecsesen a magasba emelkedett. Rebecca gyorsan követte, mielőtt teljesen elnyelné kísérőjét a kavargó hóvihar. Ilyen viszonyok között nemigen repült még, habár eddig inkább a sárkánya hátán ült, mint a könyvek fölött a könyvtárban. Az út nem volt túl hosszú, de nagyon is annak tűnt. A hópelyhek rengetegében örült, hogy nem veszíti szem elől a másik alakot, aki előtte repült, és már megint teljesen átfagyott, pedig már egyszer felmelegítette magát.*~Miért pont December közepén kellett apámnak kitalálnia ezt az egészet.*háborgott magában miközben lassan ereszkedni kezdtek. A földetéréssel nem volt gond. A lány, aki elé ment a kikötőben, még mindig morcos volt, habár most már egy kicsit jobbnak tűnt a helyzet. Az előcsarnoka a patinás épületnek, ami elé leszálltak, meleg volt és barátságos. Kellemesen csalódott. Melegség áradt szét benne. Kísérője hirtelen megállt előtte és egy száznyolcvan fokos fordulattal szembefordult vele. Arca most már nyugodtabb volt, de a szemeiből még mindig sugárzott az unottság és a kelletlenség. Rebecca egy kicsit megilletődve állt a lány előtt, akinek még a nevét sem tudta, csak azt, hogy feltehetőleg egy felsőbb éves diákprefektus.*

Tárgy: Re: Severina főkikötője Vas. Dec. 20, 2009 7:24 pm

[Nicole]

*A lány sóhaját először nem értettem, de persze idegesítő lehet, ha egyből ezt kérdezi tőle egy új ismerős, ráadásul egy ilyen hosszú út után, s nem azt, hogy hogy érzi magát, milyen volt az út, és a többi. Ez én vagyok. Akármennyire próbálok is kedves lenni, vagy legalábbis annak látszani, magamat nem tudom teljesen megváltoztatni, hiszen, bár a jellem idővel formálható, teljesen át sose alakítható. Sajnos ezekre a gondokra még én sem ismerek megfelelő transzformációs varázslatokat. A lány válaszát figyelmesen meghallgattam, még kavargó gondolataim se térítették el figyelmemet a beszélgetés tárgyától. Kissé meglepődtem azon, amit mondott, hiszen tény, hogy csak akkor szokták bejegyeztetni magukat az animágusok, ha már biztosan megy nekik a transzformáció,úgy tudnak oda s vissza alakulni, mintha csak így születtek volna. *
- Furcsa tanárod lehetett, mindenesetre figyelemre méltó, hogy ilyen fiatal vagy, és anélkül megtanultad ezt a bonyolult és összetett folyamatot, hogy kűrt tettél volna magadban. *Mondtam neki elismerően, majd egy halkat csettintettem nyelvemmel, és ismét a lány arcára néztem.*
- Ki volt a tanárod? Nem vagyok az a kiváncsi alak, de szeretném tudni, hátha ismerem, s amennyiben még nem, hátha van rá eslyem, hogy a későbbiekben megismerkedjek vele. *Tettem még hozzá, miközben a lány egy újabb kérdést intézett felém.*
- Nem, sajnos tényleg nem tudok. Valamiért mindig jobban érdekelt a természet, s a föld eleme. Nekünk, Framesya-soknak ez is a fő elemünk, a föld. Az óráimon rengeteg olyan varázslat lesz, ami a természethez, illetve az előbb említett elemhez köthető, de remélem, hogy a többi tagozat diákjai is élvezni fogják az óráimat. *Mondtam neki gyorsan, majd elgondolkodva néztem magam elé a lány kijelentését hallva. Fájdalmai vannak. Ez természetesnek mondható a tanulás eején, legalábbis olvasmányaimból itélve, de egy idő után el kéne múlniuk.*
- Ezen nem biztos, hogy tudok neked segíteni, hiszen nem ismerem az érzést, de a Pelaguis-osok vezetője, Arlena Bretchel nagyon jó méreg és bájital keverő, biztos tud neked kutyulni valami fájdalomcsillapító italt, ha megkérem rá. * Mondtam Nicole-nak egy bíztató mosoly kiséretében, s mivel egyre érdekesebbnek találtam az új diákot, kezdtem úgy érezni, hogy ez a mosoly szívből jön, s tőlem szokatlan módon cseppet sem erőltetett. Érdekes. *
- Persze, persze.. Menjünk fel. *Mondtam neki kapkodva, s próbáltam ismét a jelenre összpontosítani. Pálcámat gyorsan előkaptam, a lány holmijaira mutattam vele, mire azok köddé válltak, majd még egyet suhintottam a levegőbe, s a következő pillanatban két seprű lebegett előttem.*
- A csomagjaid már a szobádban várnak, a kastély csak pár percre van innen seprűvel. Remélem nem félsz a repüléstől, habár nem kell irányítanod sem, mennek maguktól, és elméletileg le se esshetsz róla. Ha szeretnél az én dolgozószobámban is beszélhetünk az animágiáról, vagy megmutatom neked egyből az ÁVT tantermet. *Mondtam neki, miközben felültem a seprűmre, ami a következő pillanatban el is indult alattam, s reméltem, hogy Nicole is jö mögöttem annak rendje és módja szerint. *

Tárgy: Re: Severina főkikötője Hétf. Dec. 21, 2009 4:46 pm

*Elhallgat.*~Mit is kellene még mondania? Hát persze, hogy őt kell küldeni, akinek fogalma sincsen arról, hogy mit is kellene közölnie az új lánnyal...~*morcoskodik tovább. Kezd elege lenni a folyamatos széllökésekből, így könnyedén el kezd lebegni, és lecsillapítja a körülöttük őrjöngő vad hóvihart. Csuklyáját, melyet időközben lesodort a szél, ismét fölteszi, elfedve vele kék haját. Fekete talárját kissé szorosabbra tekeri maga körül, miközben előveszi ruhaujjából a pálcáját, és int vele egyet. A lány bemutatkozására csak bólint, nem is érti pontosan, mit mond az új tanuló, de nincs olyan hangulatban, hogy visszakérdezzen, majd ha odaértek, talán...
Kelletlenül a két seprűre mutat, végül rászánja magát s elsőként ül rá, majd kecsesen fölemelkedik vele a levegőbe. Észreveszi, hogy társa sem lelkesedik a seprűn való repülésért, de*~Ő legalább nem fagy meg.~*gondolja a lány házára utalva, ám repülés közben észreveszi, talán nincs igaza, lévén a másik lány már majdnem odafagyott a seprűhöz.*~Rebecca, vagy hogy hívják a lányt, biztosan nem ilyen fogadtatást várt.~*gondolkodik Lizzy, majd tovább fűzi*~Már éppen elég különös lehetett számára, hogy nem egy tanárt talál ott, a kikötőben....Na jó~*sóhajt*~kihozom magamból a lehető legtöbbet, amit jelen pillanatban képes vagyok.~*határozza el magát, s közben tudat alatt jót szórakozik a helyzeten, s már tervezi, hogy miként fogja rávenni az Igazgató tanácsot arra, hogy a következő alkalommal is elengedjék az új diákért.
Közben megérkeznek az előcsarnokba. Lizzy könnyedén leszáll a seprűről, majd a lány felé fordul a tőle telhető legjóindulatúbb arccal. Egy pillanatig még a gondolatai közé férkőzik a kelletlenség, de azután gyorsan számot vetve terveivel, miszerint nem ez lesz az utolsó kirándulása, elmosolyodik, és megszólal.*
Szia Rebecca!-*mondja, remélve, hogy jól értette a lány nevét.*-Nos,-*mutat körbe*-ez itt az előcsarnok. A cuccaid a szobádban várnak egy meleg kandalló mellett, mivel gondolom átfagytál-*majd gondolatban hozzá teszi "ezen a csodálatos úton", de nem mondja ki. egyik zsebéből elővesz egy térnyerőt, és Rebecca kezébe ejti, remélve, hogy tudja mi ez, és hogyan kell használni. Azután, kissé kelletlenül hozzá toldja szóban, hogy csak a kastély területén, valamint a kastély és a klubhelység között használható. Majd könnyedén megfordul és ellépdel. Hirtelen azonban meggondolja magát,é visszafordul.*-Be sem mutatkoztam. A nevem Elisabeth Eagle, prefektus.-*teszi hozzá, mintegy mellékesen, holott nagyon büszke címére*-De mindenki csak Lizzynek szólít.-*egy kis szünetet tart, majd folytatja*-ha bármi baj van, szól nyugodtan.-*Bár jól tudja, hogy másik házban vannak, ezért kevésszer fognak összefutni, és ha valami baj lenne, a Madhuri ház saját prefektusai előbb ott teremnének, ő pedig amúgy sem mehet oda, hacsaknem viszi magával valaki abból a házból.*

//Nagyon jól írsz, csak legközelebb légyszíves ne írd le, hogy a másik mit csinál, azt majd ő kitalálja Very Happy

//

Tárgy: Re: Severina főkikötője Hétf. Dec. 21, 2009 5:07 pm

Rebecca megkönnyebbülten méregette a Lizzytől kapott térnyerőt. Összeszedte azt a kis bátorságot, ami még hiányzott és megforgatta a térnyrőt. A következő pillanatban a háza klubhelyiségében találta magát. Végre fellélegezhetett. Kigombolta a fekete talárt, és lezuttyant a legközelebbi karosszékbe, ami közvetlenül a kandalló előtt állt. Pár perc múlva azon kapta magát, hogy egyre laposabbakat pislog. Körbenézett a klubhelyiségben, de senkit sem látott ott. Így elhatározta, hogy megkeresi a csomagjait, amik valószínűleg az ideiglenes hálók egyikében találhatók.*~Legalább egy kicsit egyedül lehetek. Ki az aki rajtam kívül December közepén jön ide?*tűnődött, majd elindult, hogy felfedezze azt a helyet, ahol az elkövetkező jó pár hónapot készüli eltölteni.*

Tárgy: Re: Severina főkikötője Vas. Dec. 27, 2009 3:52 pm

/Megérkeztem az angliai Boscastle kikötőjébe./

Scarlet óvatosan lépeget a kikötő macskaköves útján, vonszolva magával 2 nagy bőröndjét. Menet közben azon gondolkozik milyen az iskola, mit várnak el tőle...milyenek a diákok és tanárok. Egyre gyorsabban halad mivel hideg ,nyirkos és ködös idő van,mégis sokan járkálnak az utcán. Igazából azt sem tudja merre menjen. Próbálja megszólítani a járókelőket, de azok ügyet sem vetnek a lányra. Scarlet ezt kicsit zokon vette,hisz tiszta,rendezett ruhában van, semmi okuk lenézni, de az emberek mégsem törődtek vele. Lassulnak léptei s egy perc múlva megáll. Behunyja szemét, vesz egy mély levegőt s körbenéz. Mire kinyitja a szemét, szinte más világba csöppen. Kevesebb ember szaladgál,bár még mindig nem figyelnek rá. Majd megpillant egy vitorlást. Oldalán a felirattal : Severina. Scarlet gyönyörű barna szemei megcsillanva méregetik a járművet. *Elég lepukkantnak látszik, de a lényeg hogy elvigyen.* gondolja magában. Erőt vesz magán és határozott léptekkel elindul a vitorlás felé. Mindössze egy vaskos farönk szolgál az átjutásra. A lány vág egy fancsali grimaszt, de mégis átkel rajta. Hirtelen meging a jármű és már indul is. Senki más nincs ott csak Scarlet. Körülbelül 10-15 perc múlva meg is érkezik egy szilárd talaj felett. A semmiből előjön egy csuklyás alak, nőnek látszik,de kitudja(?). Scar kiugrik gyorsan a lebegő vitorlásból és a nő(?) felé indul. Félúton észreveszi hogy eltűntek a csomagjai,de az simeretlen közli vele hogy a csomagokat már elszállították a szálláshelyre. A nő egy medaliont nyom a kezébe, és fél percen belül 2 seprű várta őket.Felpattantak és már suhantak is a fák között. Nem volt érdemes az útvonal megjegyzésével foglalkoni,hiszen oly gyorsan repültek hogy szinte képtelenség volt megjegyezni és ezt Scarlet is tudta,ezért inkább a tájat figyelte. Már amennyit látott belőle a rohanás közepette. A seprű megállt.Az idegen intett hogy száljon le. Egy parkban találták magukat. Ekkor újabb helyszínre érkeztek... A bejárati csarnokba. Észrese veszi de az idegen magára hagyta.

Scarlet csak áll és vár...

Tárgy: Re: Severina főkikötője Szer. Feb. 24, 2010 11:27 pm

~Határozott lépteim koppannak a macskaköveken, a bakancs itt nem túl csendes, ráadásul a szaggatott farmer-póló eggyüttes láncokkal tarkítva errefelé nem lehet túl szokványos, se a kockás gitártok, se a csíkos bőrönd hegy, se az hogy a macska a gazdija mellett sétál. Tuti hogy nem szokványos. Aszongya hogy: kikötő, ez kell nekem, még gyorsabban mint eddig császok a hajók között mikor meglátok eggyett. Eléggé lepukkant, és öreg, de az oldalára Severina van írva, úgyhogy azonnal berakodom a cuccaim Moony-t, a kis csíkos cicámat a kezemben tartva figyelem ahogy távolodik a part. Anyám azt mondta hogy ha eltudja akkor utánam hozza Calypsot a lovamat is. Vajon milyen lessz a suli? Leginkább ezeken gondolkodtam miközben a vizet figyeltem. Amikor megérkeztünk egyből kipattantam és szedtem ki a cuccom. Tele voltam energiával, és egy ütős rock-számot dúdolgattam miközben arra vártam hogy valaki méltóztassék eljuttatni a suliba~...

Tárgy: Re: Severina főkikötője Szomb. Feb. 27, 2010 1:55 pm

*Mostanság igencsak megszaporodtak az elintézni való ügyek, főként, hogy rengetg új diák jelentkezett az iskolába. Persze Lena és Lucius is besegítenek, de a munka nagy része ránk marad. Greg-re és rám, a két fő alapítóra. Most is a kikötő felé igyekszem, hiszen egy új Framesyás diák érkezik nem is olyan sokára, és illendő, hogy én fogadjam, a tagozatvezetője. Ma is, mint mindig, korán keltem, szeretem értelmesen tölteni a napokat, s ebbe a munka is szerepet játszik. Összeszettem a jövevénynek szánt dolgokat, a térnyerőt, valamint a szobájába kerülő dolgokat, majd felvettem a már-már szokásosnak számító köszöntőruhámat, vagyis hosszú, majdnem földig érő, sötétlila, csuklyás taláromat. Nem tudom miért, de szeretem, ha egy darabig rejtve marad az arcom az emberek elől. Sokkal magabiztosabbnak érezhetem magam tőle. Fekete hajamat kibontva hagytam, mint mindig, s a szokásos, sötétlila szemfesték, valamint rúzs párosítás sem maradhat el. Mikor elérkezettnek látom az időt, megforgatom saját térnyerőmet, s következő pillanatban érzem, hogy a légüres tér beszippant, majd pár másodperc múlva ismét a kikötőben találom magamat. A szél csendesen fújdogál, de nincs hideg, legalábbis én nem érzékelem. Gyorsan körülnézek, s tekintetemmel meg is lelem, akit kerestem. Gyorsan végigmérem, s egyből megállapítom, hogy ő valószínűleg nem az a jókislány, vagyis jó helyre került. A Madhuri után a Framesyát mondják a legvagányabbak, vagy éppen feketemágiát kedvelő nebulók megfelelő tagozatának. Lassú, megfontolt léptekkel indulok a lány felé, majd két méterrel előtte lefékezek, s kissé fejjebb emelem fejemet, de még nem láthatja tisztán az arcomat.*
- Üdvözlöm. Michelle Seale vagyok, a Severina Mágusképző Szakiskola egyik igazgatója. Ha nem tévedek, ön Nora V. Crusader. Köszöntöm Severina szigetén. *Mutatkozok be, majd előveszem pálcámat, s magától érthetődő módon, természetes mozdulattal intek vele, mire a kisasszony összes csomagja eltűnik, bele értve a macskát is. Csak zavarná a kastélyhoz vezető utazásban.*
- Ne aggódjon, a szobájában viszontláthatja kiskedvencét. Viszont most, ha nincs kérdése, talán indulhatnánk is. *Mondom neki, de a térnyerőt még nem adom oda, majd csak a kastélyban, nem szeretném, ha innen is megpróbálkozna a használatával, hsizen csak a tanárok és a személyzeti tagok tudnak vele mindenhova eljutni. A diákok nem. *

Tárgy: Re: Severina főkikötője Kedd Márc. 09, 2010 1:02 pm

* Egy lányka érkezik a kikötőbe, fekete szövetkabátot visel, mely térd felettig ér, így kilátszik sötétkék farmerja, melyet fekete csizmájába tűrt. Nyakát sötétlila sállal védi és fején ugyanilyen színű kötött sapka van. Vállán fekete bőrtáska pihen , melybe belefér minden ami kellhet neki. Lábai mellett két nagy utazótáska fekszik jóllakottan, arra várva, hogy talán hamarosan megszabadul a ruhák és egyéb dolgok sokaságától. Lya körbetekint, a sok sok ember között keresi azt az egyet, aki vélhetőleg az iskola falai közé kiséri majd, legyen az tanár, prefektus vagy igazgató. Macskabaglya is egy kalitkában alszik, hisz még nappal van, neki ez az éjszaka. *
~ Remélem tudják, hogy jövök, mert már szivesen kipakolnék...Éééhen halok! ~
* gondolja magában, majd keres egy padot, és lecsüccsen rá. Amíg vár, minek álljon, ha ülni is lehet *

Tárgy: Re: Severina főkikötője Kedd Márc. 09, 2010 6:19 pm

*Nemsokkal a lány érkezése után egy felnőtt férfi alak kezd el közeledni a lány felé, hiszen értesítést kapott róla, hogy a tagozatára új diák érkezett, így személyesen kívánt lemenni érte. Mikor a lány már ült, egyszer csak oda lépett hozzá*
Cornelia Davieshez van szerencsém?*kérdezi, minden egyéb fajta bemutatkozás nélkül, azzal egyenlőre ő még ráér, hiszen ha nem jó emberhez ment oda, akkor felesleges lenne a további beszélgetés. Ha a lány helyeslően bólint a kérdésre, akkor kezd el további információkat elmondani.*
Mellékesen Lucius Farley lennék, a tagozatodnak a vezetője, én foglak felkísérni az iskolába, és szerintem akár indulhatunk is*mondja, majd elindul és várja, hogy a lány elinduljon, lévén, hogy csomagjai most ott lebegnek a férfi mellett, és haladnak vele együtt. Mikor már egy kicsit elhagyatottabb tájra érkeznek, Lucius int egyet a kezével melynek hatására két seprő jelenik meg.*
Mielőtt indulnánk, oda adom önnek ezt*mondja majd átnyújt egy kis szerkentyűt a lánynak*
Ez egy térnyerő ennek segítségével tud az iskola és a Madhuri tagozat székhelye között közlekedni.*mondja, majd kis szünet után folytatja*
remélem minden világos, és a továbbiakban bízok benne, hogy nem fél a repüléstől, ugyanis seprűvel fogunk menni, de nem kell aggódnia a seprűk maguktól mennek, csak ne essen le róla*próbálja megnyugtatni a lányt, bár eléggé egyszerű hangon teszi ezt, így lehet nem éppen éri el vele a kellő hatást. Ezek után, ha a lány felül a seprűre, akkor a cuccai abban a pillanatban eltűnnek, és a lány leendő hálójában kötnek ki.*

Tárgy: Re: Severina főkikötője Hétf. Jún. 21, 2010 11:50 am

*Anglia, Boscastle kikötő. Egy fiatal lány és nővére kitűnik a tömegből. De várjunk... hisz az nem is a nővére!*
- Eltetted a fájdalomcsillapítód? Meg vannak a könyveid? Lakáskulcs?
- Anyaaa, az minek? *Némi gúnyt lehet hallani a leányzó hangjából.* -
Suliba megyek, ami BENTLAKÁSOS. Nagyon jól tudod, hogy nem fogok hazajárni. De egyébként igen, nálam van.
- Hát de ha baj van, haza tudsz jönni... Én sem vagyok mindig otthon!
- Mi baj lenne? *Kérdezi összeráncolt homlokkal, de csupán költőien... Tudja, hogy az anyja nem fog válaszolni.* ~Meg amúgy is. Konkrétan soha nem vagy otthon.~
- Na jó. Nekem rohannom kell! *Kiált fel a mama, miközben a karóráját vizsgálja. Gyengéden kisepri lánya arcából a haját.* - Ugye tudod, hogy így sokkal szebb vagy?
*A lány felsóhajt, és fejét előredöntve a hajzuhatagot ismét az arcába utasítja.*
- Nem akarok senkinek sem tetszeni. Meg amúgy sem szépségversenyre megyek.
- Na jó, szia Daphné! Ígérd meg, hogy minden hét írsz, hogy jól vagy-e, mik történnek, satöbbi.
- Ja, persze.
- Vigyázz magadra. *Öleli még egyszer védelmezőn a lányt, majd hátat fordít, és sokszor hátrapillantva ellenőrzi még Daphnét, hogy esetleg nem-e rabolták el. És nem!
Daphné elindul a kikötő felé. Modern hajók, motorcsónakok mellett halad el, pillantása végigsiklik felettük; de az egyiken megállapodik. Egy régi vitorlás is hullámzik a tengeren. Kicsit megzavarja a monotonul egymást követő luxushajók sorát, de ennek valószínűleg van valami jelentése. Ahogy jobban szemügyre veszi, azt is kiszúrja, hogy semmilyen módon nincs kikötve, s mégsem viszi el a szél. Érzi már a mágia jelenlétét. Lassan kibetűzi az oldalára festett betűket: Severina.*
- Na végre! Ez kell nekem. *Mondja magának, és néhány ember furcsán néz rá, de ez pillanatnyilag cseppet sem érdekli. El is indul, szaladna épp, de hát egy jó nagy bőrönddel, meg két oldaltáskával nehézkesen megy a dolog. Amikor közelebb ér, sem hidad, vagy egyebet nem talál, csak egy farönköt. Elhúzza a száját. A csomagjaira pillant, leteszi maga mellé, és előhúzza a cipőjébe csúsztatott pálcát.*
- Vingardium Leviosa! *Mondja ki a lebegésbűbáj igéjét, és átrepteti a csomagot. Ugyanezt teszi a másik kettővel, majd, ha ez megtörtént, ő is a fedélzetre szökken. Nem tűnik valami biztonságosnak, na de sebaj, tud úszni. Keresne valami kapitányt, vagy matrózt, vagy hogy is hívják, de ahogy stabilan megáll a padlón, a vitorlás már el is indul vele. Csalódottan leül a földre, azt hitte, legalább lesz valami beszélgetőpartnere... Vagy legalább arról tájékoztathatnák, hogy meddig tart az út! Na mindegy. Ölébe vonja a legkisebb táskát, és előhúz belőle egy könyvet. Úgy bő tíz percig olvas, amikor egyszer csak megállnak.*
- Megjöttünk? *Kapja fel a fejét, és rögtön felpattan. A levegőben lebeg a hajó a part felett.*~Még szerencse, hogy nem vagyok szívbajos... és a tériszonyból is kinőttem.~ *Megvonja a vállát, a csomagokat gyengéden lehuppantja a földre, majd mély levegőt vesz, és ő is utánuk ugrik; térdébe nyilalló fájdalomra számít, de nem történik semmi ilyen, mintha egy trambulin lenne alatta. Lassan, kíváncsian felemeli a fejét. Senki nem várhatja, hogy egyedül jut el az iskolába! De szerencsére lejött valami csuklyás alak, lámpással, és felé int; menjen. Épp nyúlna a táskáiért, de nem találja sehol sem a földön... Ez teljesen normális dolognak tűnik, nem neki kell felvinnie a cuccait, de legalább szólhattak volna! Lemondóan megrántja a vállát, és elindul az alak felé. Nem tűnik olyannak, mint aki el akarja rabolni, szóval teljesen nyugodtan közeledik felé.*
- Jó napot! *Köszön már messziről, de a másik se szó, se beszéd, egy medált nyom a kezébe, és csak azután szólal meg végre. Daphné a nyakába akasztja, és már a seprűre is felpattan. Imád repülni! Jó pont. Vidáman "berúgná" a seprűt, és irányítaná, de nem lehet... az magától száll. Némi csalódás ül ki az arcára, de nem tehet semmit ilyen helyzetben. Mellettük-alattuk csak a fák körvonalait látja. Lassan megállnak, az iskola előtt. Kísérője eltünteti a seprűket. Belépnek az előcsarnokba. Daphné körülnéz, és épp szólna valamit, de a nő már eltűnt... Ő pedig ott áll, egymagában, és vár. Mást nem is nagyon tehetne. Leporolja magáról a port-koszt, leveti fekete pulóverét, megigazítja magán a fehér, elegáns felsőt; mint tudjuk, fontos az első benyomás!*

/Na, én is megérkeztem. Smile

Remélem nem baj, hogy mindent kijátszottam :$ De annyira jóóó*-*/